Az 1-2-3-as csoport a Vinifera típust képviselte. Ezeket gyenge növekedésűk és ellenállóképességük miatt
nem szaporította.A Berlandieri x Riparia típusokat két alcsoportra osztotta, megkülönböztetett közülük
Berlandieri típusokat, Riparia jellegűeket. Figyelembe vette a vitorla bronzos vagy zöldes színét.
A két alcsoportot újabb három csoportba osztotta.A 4-5-6 csoportba a Riparia fenotípusú, csupasz szártagú
(nagy A-betűvel jelölt) változatát, a 7-8-9 csoportba a Berlandieri fenotípusú, molyhos, szőrös szártagú
nagy B-betűvel jelölt változatokat sorolta.A l 0. csoportba sorolta a Berlandieri x Rupestris jegyeket
tartalmazókat. Ezek közül a Teleki 10 A típust tartotta a legjobbnak, és ezt forgalmazta.
Teleki figyelmét
elsősorban a két legértékesebb csoport kötötte le, az 5 A, amelyben csupasz szártagú magoncok voltak,
levelük a Ripariára hasonlított, valamint a 8B csoport, amelyek magoncai molyhosak voltak, leveleik a
Berlandieri-éhez közelállók. Ezeket növekedési erély, korai hajtásérés, mésztűrő-képesség szempontjából
jobbnak tartotta, mint az általa ismert francia fajtákat. Ezt a két csoportot hozta először forgalomba
valószínű a gyors elszaporítás érdekében egy alapvető hibát követett el, amikor Berlandieri x Riparia
5A néven három magoncnak, Berlandieri x Riparia 8B jelzéssel öt magoncnak az azonos típusú keverékét
forgalmazta, ahelyett, hogy egyetlen egyedből indult volna ki. Így sajnos majdnem azonos fenotípusú
fajtakeveréket adott át a termesztésnek. Ezek az egy szám alatt forgalmazott fajtakeverékek elkerültek
Európa számos szőlőtermelő államába és lehetőséget teremtettek a csoportokban található fajták külön
választására, szelektálására. Ma már nehéz megállapítani, hogy az 5 A, vagy a 8B név alatt forgalmazott
keverék hány magról kelt növény származéka.
Az azonban egészen biztos, hogy egy típuscsoportba több fajta
is volt, mivel az 5A-ból szelektálták ki az 5C és az 5BB fajtákat. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem
Cserszegtomaji fajtagyűjteményében található 5A is külön fajtának felel meg.Teleki Zsigmond által előállított
fajták több mint száz év alatt elkerültek a világ számos szőlőtermelő országába, értéküket gyorsan felfedezték.
A világ több intézetében számos kutató szelektálta. A szelekció folyamán a fajtakeverékek fajtákká váltak.
