Minőségre és jelölésre vonatkozó szabályok

Mintavétel és vizsgálat

1.2. A mintavétel módja és a minta mennyisége.

1.2.1. A szőlő szaporítóanyagot (tételt) a mintavételre úgy kell előkészíteni, hogy abból késedelem és akadály nélkül lehessen mintát venni, továbbá a tétel egyöntetűsége szemrevételezéssel megállapítható legyen.

1.2.2. A mintavétel előtt meg kell állapítani a mintázandó tétel mennyiségét és a rendelkezésre álló bizonylatok (származási igazolvány, nyilvántartási napló) alapján a tételt azonosítani kell.

1.2.3. A szőlő szaporítóanyagból úgy kell mintát venni, hogy az az egész tételt reprezentálja. A minta mennyiségét a vizsgálat módjától és céljától, valamint a tétel mennyiségétől és egyöntetűségétől függően gyökeres szaporítóanyagból az 1. táblázat, szaporító alapanyagokból a 2. táblázat szerint kell meghatározni. A 2. oszlop alatti mintamennyiségeket 1000 db-ig néhány, 1001-10 000 db-ig 10,10 001-100 000 db-ig 20, további 100 000 db-onként további 10-10 kötegből (csomagolási egységből) kell egyenlő arányban venni.A 3. és a 4. oszlop szerinti mintákat a 2. oszlop szerinti mintából kell elkülöníteni oly módon, hogy az az eredeti minta átlagos minőségét képviselje.

1.2.4. A mintavételről
- ha a mintát nem közvetlenül vizsgálat céljára veszik vagy a vizsgálatra nem a mintavétel helyén kerül sor, hanem máshol kívánják megvizsgáltatni - jegyzőkönyvet kell felvenni, amely tartalmazza:
- a mintavétel helyét és időpontját,
- a termelő és vásárolt tétel esetén a forgalmazó nevét és címét,
- a mintavételkor közreműködők nevét, beosztását és munkahelyét,
- a tétel fajtáját (oltvány esetében alanyát is), genetikai és növényegészségügyi (virológiai) kategóriáját, továbbá mennyiségét,
- a mintavétel módját,
- a mintavétel célját és a minőséghiba megadását,
- a szaporítóanyag tárolásának helyét, módját és körülményeit,
- a minta beküldésére kötelezett nevét és lakcímét,
- a minta mennyiségét,
- a minta vizsgálatát végző intézmény nevét és pontos címét,
- a tételre vonatkozó hatósági rendelkezéseket (zárlat, forgalomba hozatali vagy felhasználási korlátozás),
- a vett minta rendeltetését, annak közlésével, hogy a mintát a vonatkozó előírások megtartásával vették.

A mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó minőségvita alkalmával a külön jogszabályok előírásait figyelembe kell venni mind az eljárás, mind a jegyzőkönyv felvétele során.

1.3. A minta jelölése
A mintát - ha az nem kerül közvetlen vizsgálatra - maradandó módon, függő jeltáblával úgy kell megjelölni, hogy az azonosítható legyen.A jeltáblán fel kell tüntetni:- a mintavétel alapját képező szaporítóanyag-tétel mennyiségét,- a szaporítóanyag-minta fajtáját (oltvány esetén alanyát is), genetikai és növényegészségügyi (virológiai) kategóriáját, továbbá mennyiségét,- a mintavétel idejét, helyét,- a mintavételi jegyzőkönyv számát,- a mintavevő nevét, beosztását és munkahelyének nevét, címét.A mintakötegen (kötegeken) el kell helyezni a tétel kötegéről származó árucímkét is.

1.4. A minta csomagolása
A mintát úgy kell csomagolni, hogy a szaporítóanyag-minta minőségében és mennyiségében a mintavételtől a vizsgálat megkezdéséig változás ne következzen be. A csomagolóanyag zárható nyílását fémzárral vagy műanyag zárral le kell zárni olyan módon, hogy a csomag tartalmához a zár megsértése nélkül ne lehessen hozzáférni.

1.5. A minta szállítása, tárolása
A szaporítóanyag-mintát úgy kell szállítani és tárolni, hogy annak minőségében változás ne következzen be, a csomagolóanyag és a fémzár (vagy egyéb zár) sértetlen maradjon.

2. Az egészségi állapot tüneti vizsgálata
Az egészségi állapotot a növény felületén a károsítók (vírus, baktérium, gomba, kártevő) megjelenési formája az általuk okozott károsító hatás, elváltozás, tünetek alapján kell vizsgálni. A károsítók hatására jellemző elváltozások, tünetek (foltok, elszíneződés, torzulás, sejtburjánzás, penészgyep, szaporító képlet, rágási kár, szívásnyom stb.), vagy maga a kártevő (például atka) találhatók a növényen. A tünetmentesség egyes károsítók (például vírusfertőzöttség) esetében nem jelenti egyértelműen a betegségtől való mentességet, mivel az látens (szemmel nem látható) formában is jelen lehet. A növényegészségügyi állapotot a növényvédelmi hatóság a rendelkezéseinek megfelelően vett minták alapján és az előírt módszerekkel állapítja meg.

3. Egyéb vizsgálatok
A hiánybetegségeket, a túltápláltságot, a hő, vegyszer és gyomirtószer (herbicid) hatásait a termesztőedényes szaporítóanyagok hajtásán, a jellemző tünetek alapján kell vizsgálni. A károsodás hatására a levél jellemzően elszíneződik vagy torzul. Hiánybetegségtől és herbicidkárosodástól mentesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, ha a hajtás morfológiai bélyegei a fajtára jellemzőek, azon tünet, torzulás, elszíneződés stb. nem észlelhető.

4. A belső szövetrészek vizuális (érzékszervi) vizsgálata

4.1. Általános vizsgálati előírások
A szaporítóanyagot átmetszéssel, illetve feltárással kell megvizsgálni. A vizsgálatot a szaporítóanyag érettségére, életképességére, a fa- és a bélszövet arányára a minta minden egyes darabjánál el kell végezni.

4.2. A vessző és a talpgyökér érettségének, életképességének vizsgálata
A vessző érettségét, életképességét és a talpgyökér életképességét a szövetek állományának és színeződésének vizsgálatával kell ellenőrizni.

A vessző akkor érett, illetve életképes, ha:
- a holt kéreg elparásodott, barna, az élő kéreg borsózöld,
- a bélszövet elparásodott, barna,- a fatest kemény állományú, világoszöld,
- a funkcionális szövetek nem haltak el, és nedvességgel a kellő mértékben telítettek (a metszési helyen összenyomva a kipréselt sejtnedv a metszési felületen látható).
A funkcionális szövetek (élő kéreg, kambium, fatest) elhalását a zöld részek kifakulása, majd barnulása, feketedése mutatja.

A talpgyökér életképes, ha:
- a funkcionális szövetek csontfehérek, elhalástól mentesek (a funkcionális szövetek elhalását azok elbarnulása, feketedése jelzi),
- a kéreg elparásodott, barna,
- a gyökér nedvességgel kellő mértékben telített, rugalmas szövetállományú.

4.3. A gyökértörzs, a hajtás és a rügyek életképességének vizsgálataA gyökértörzs, a hajtás és a rügyek életképességét a szövetek színeződésének vizsgálatával kell ellenőrizni.

Életképes a gyökértörzs, ha:
- a funkcionális szövetek zöldesfehér vagy sárgásfehér színűek,
- nedvességgel kellő mértékben telítettek,
- a holtkéreg és a bélszövet barna.

A funkcionális szövetek elhalását azok barnulása, majd feketedése jelzi, amely az élő kéregre, a fatestre vagy azok összefüggő szektoriális részére terjed ki. A fatestben (főleg a szőlőoltvány oltásforradása közelében) lévő edénynyalábos (enzim okozta) barnulás nem kizáró ok. Jellemzője, hogy a barnulás csak a fatestben és apró pontok formájában, körkörösen látható az átmetszett gyökértörzs metszési felületén.

Életképes a rügy, ha a rügyalap és a rügy belseje (összes hajtáskezdeménye) élénkzöld és vízzel kellő mértékben telítve van.A rügypusztulás tünetei: a rügyalap barna, illetve a hajtáskezdemények egy része vagy mindegyike élénkzöld színét elveszítette (szürkészöld, fehéreszöld), barnult vagy fekete. Teljes rügykárnak minősül, ha a rügyalap az összes hajtáskezdemény (fő- és mellékrügyek) károsodtak. Részleges rügykár esetén a rügyalap életképes és a hajtáskezdemények egy része élénkzöld.

A hajtás életképes, ha:- a szár és a levelek szövetállománya nem barnul, zöld színű, a szár differenciálódott részén a bélszövet fehér, a háncs- és a faszövet zöld,- a hajtás növekedésben van, a tenyészőcsúcs nem károsodott.

5. Közvetlen vizsgálatok

5.1. A külső tulajdonságok vizsgálata

5.1.1. Általános vizsgálati előírás A vizsgálatoknak az üzemi minősítés alkalmával a szaporítóanyag-tétel minden egyes darabjára, átadás-átvétel, hatósági ellenőrzés és minősítés alkalmával a szaporítóanyag-mintára kell kiterjedniük.

5.1.2. A méret vizsgálataA gyökértörzs, a vessző, a vesszőcsonk, a hajtás és a gyökerek hosszúságát mérőszalaggal, illetve egyéb hosszúsági mérésre alkalmas eszközzel, a vessző és a gyökér átmérőjét, a vessző fa- és bélszövetének vastagságát tolómércével kell vizsgálni.

5.1.2.1. Ültetési anyagok esetén az előírt méreteket a következő helyeken kell mérni:
- az éves vessző (hajtás) vastagságát az ízköz közepén,
- a gyökértörzs hosszúságát a legalsó talpgyökértől az éves vessző (hajtás) alapjáig,
- a gyökér hosszúságát a gyökértörzstől mérve annak visszavágásáig,
- a gyökeres szaporítóanyag éves vesszőjének hosszúságát a vessző alapjától az érett vesszőrész végéig,
- a hajtás hosszúságát a hajtás alapjától a hajtáscsúcsig,
- a gyökér átmérőjét a gyökér alapjától 3 cm-re.

5.1.2.2. Szaporító alapanyagok esetén az előírt méreteket a következő helyeken kell mérni:
- a szaporító alapanyag hosszúságát a legalsó nódusztól a vessző felső végéig,
- a vesszőcsonk hosszúságát az első nódusztól lefelé, illetve a felső nódusztól felfelé a vessző végéig,
- a vessző átmérőjét, a fa- és bélszövet vastagságát a vessző felső végén lévő ízköz közepén, arra merőlegesen.
A vessző átmérője a legvékonyabb és a legvastagabb átmérő átlaga. Ha a szaporítóanyag méretei az előírt méretektől szemmel láthatóan nem térnek el, azokat nem kell mérni.

5.1.3. A talpgyökér vizsgálata
A talpgyökerek számát és körkörösségét a gyökértörzsön való elhelyezkedésének ellenőrzésével kell vizsgálni.Körkörös a talpgyökérzet, ha legalább három talpgyökér a gyökértörzs ellentétel oldalán, illetve jól elosztottan, közel egyenletesen helyezkedik el.

5.1.4. Az oltásforradás vizsgálata
A gyökeres szőlőoltvány oltásforradását hajlító próbával kell ellenőrizni: a törzset és a nemes részt az oltásforradás mellett megfogjuk és több irányba óvatosan meghajlítjuk, és a hajlítgatást szemmel követjük. Körkörös az oltásforradás, ha a hajlítgatás közben nem nyílik fel, nem mutatkozik forradási hézag, azaz körkörösen zár.Ha a hajlítgatás közben az oltvány az összeforradásnál eltörik, de a forradás hézagmentes vagy legfeljebb 2 mm-en hiányos, az oltásforradást akkor is körkörösnek kell tekinteni.

5.1.5. A sérülés vizsgálata
A jégverés, fagy, művelőeszköz stb. okozta esetleges sérülést a gyökértörzsön, a talpgyökereken, a vesszőn, a hajtáson és a rügyeken kell megvizsgálni, ez utóbbiak nyugalmi állapotát is vizsgálni kell.

Sérüléstől mentesnek és csonkmentesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, illetve annak egyes részeit, ha:
- a gyökértörzs teljes egészében, a talpgyökérzet és a vessző vagy a hajtás az előírás szerinti hosszúságig sérüléstől mentes,
- a sérülés csak a holt kérget károsította, illetve az beforradt (nem nyílt) és felülete elparásodott,
- a rügy (termesztőedényes vegetációs időben nevelt gyökeres szőlő szaporítóanyag hajtásán lévő téli rügy) nyugalmi állapotban van: nem duzzadt, nem hajtott ki, a rügypikkely ép, sérüléstől mentes,
- a vesszőn és a gyökértörzsön a hónaljhajtás, kacs, fürt és vessző eltávolítása után keletkezett seb beforradt vagy az annak eltávolítása után maradt csonk legfeljebb 1 mm-es, a keletkezett seb felülete a nódusz, illetve a gyökértörzs kerületének 20%-át nem haladja meg,
- az alanyvessző és az európai (nemes) dugványvessző görbüléstől, csavarodástól mentes.

5.1.6. A morfológiai érettség és a hajtásfejlettség vizsgálata
A vessző és a gyökér érettségét a kéregrész színeződése, a hajtásfejlettséget mérete és morfológiai bélyegei alapján kell vizsgálni.Morfológiailag érett a vessző, ha a holt kérge a fajtának megfelelő színű (leggyakrabban világos- vagy vörösbarna), rajta zöld részek nincsenek, a levélnyomok elparásodtak.A gyökér érett, ha felülete elparásodott, színe sárgás vagy vörösesbarna.A hajtás fejlett, ha a szabványban előírt hosszúságot elérte és a morfológiai bélyegek alapján a fajta meghatározható.

5.1.7. A vízállapot vizsgálata
A víztartalom káros mértékű csökkenését a kéreg alaki változásának, a hajtás vízellátottságának és a termesztő-edényes szaporítóanyag termesztőközegének ellenőrzésével kell vizsgálni.
Káros mértékű a vízveszteség, ha:
- a szaporítóanyagon a kéreg a szövetek térfogatcsökkenése miatt
- főként a talpgyökéren - ráncos,
- a hajtás hervadt vagy száradt, turgeszcenciáját tartósan elvesztette,
- a termesztőközeg száraz tapintású.

5.1.8. A fajtaazonosság és a fajtatisztaság vizsgálata
A fajtaazonosságot és a fajtatisztaságot a vegetációs időben, nevelés alatt lévő szaporítóanyagokon a hajtás morfológiai bélyegei alapján kell vizsgálni.Fajtaazonos a szaporítóanyag, ha a szaporítóanyag-tételnek megadott fajtára jellemző morfológiai bélyegei vannak. Fajtatiszta a szaporítóanyag, ha a szaporítóanyag tételen belül a morfológiai bélyegek egyöntetűek, a tétel idegen fajtájú, illetve fajú egyedtől mentes.

5.2. A termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetének vizsgálata
A termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetét a termesztőedény és a termesztőközeg óvatos eltávolítása után kell vizsgálni (például vízsugárral történő lemosatás). A gyökerek számát, méretét, körkörösségét, egészségi állapotát és az életképességét - a vegetációs időben lévő szaporítóanyag fejlettségét és életképességét kivéve - az 5.1.2., az 5.1.3., az 5.1.5., az 5.1.6., az 5.1.7., a 2. és a 4.2. szakaszok szerint kell vizsgálni, továbbá meg kell állapítani, hogy a termesztőközeget milyen mértékben szőtték át és milyen mértékben nőttek ki a termesztőedényből (közegből).A vegetációban lévő termesztőedényes szaporítóanyag gyökérzetét a gyökér felületének és szöveteinek színeződése alapján kell vizsgálni.Megfelelő minőségű a gyökérzet, ha: - a nyugalomban lévő (fásodott vesszőjű) szaporítóanyag gyökérzete az előzőekben felsorolt szakaszok szerinti vizsgálat alapján megfelelőnek bizonyult és a termesztőközeget átszőtte, abból legfeljebb kisebb része nőtt ki,- a vegetációban lévő szaporítóanyag gyökérzete a nyugalomban lévő szaporítóanyagra előírt követelményeknek megfelel azzal a kivétellel, hogy a gyökér érettsége (parásodott, sárga, felületi barnulása) nincs megkövetelve, de a gyökérzet funkcionális szövete nem lehet barnult, száradt, nem kellő vízállapotú, fehér, növekedésben lévő, tovább a termesztőedényből nem nőtt ki.

5.3. A fa- és a bélszövet arányának vizsgálata
A fa- és a bélszövet arányát a vessző felső ízközének közepén a vesszőre merőlegesen vágott metszlapon kell meghatározni, az 5.1.2. szakasz szerint mérve.Ha a metszlap kör alakú és az élőkéreg, valamint a fatest vastagsága egyenletes, akkor az élőkéreg és a fatest vastagságának kétszerese aránylik a bélszövet átmérőjéhez.Ha a metszlap nem kör alakú, akkor az élő kéreg és a fagyűrű legnagyobb és legkisebb vastagságának összege aránylik a bélszövet legnagyobb és legkisebb átmérőjének átlagához.

6. Laboratóriumi vizsgálatok

6.1. A vegyszerszennyezettség vizsgálata
A szaporítóanyag életképességére káros vegyszerszennyezettséget a vegyszer vagy a szermaradvány meghatározására alkalmas analitikai módszerrel kell vizsgálni.

6.2. A baktérium- és a vírusbetegség vizsgálata
A betegség esetleges jelenlétét annak meghatározására alkalmas vizsgálati módszerek (tesztelés) alapján kell vizsgálni.

6.3. A nedvességtartalom meghatározása
A vesszők nedvességtartalmát az arra alkalmas vizsgálati módszerrel kell megállapítani, és tömegszázalékban kell kifejezni.

6.4. A szénhidráttartalom meghatározása
A vesszők szénhidráttartalmát az arra alkalmas vizsgálati módszerrel kell megállapítani és szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva, százalékban kell kifejezni.

7. Ellenőrző termesztés
A szaporítóanyagok fajtaazonosságát, fajtatisztaságát és életképességét szabadföldi ellenőrző termesztés útján kell vizsgálni. A fajtaazonosságot a morfológiai bélyegek alapján kell vizsgálni. A fajtatisztaságot a morfológiai bélyegek alapján kell vizsgálni, és az esetleges fajtakevertséget is meg kell határozni, és százalékban kell kifejezni. Az életképességet a szaporító alapanyag iskolázása, a gyökeres szaporítóanyag visszaiskolázása útján kell vizsgálni. Életképesnek kell tekinteni a szaporítóanyagot, ha meggyökeresedett, kihajtott és vitális vitorlával rendelkezik.

8. A szőlő szaporítóanyag károsodásának okai, tünetei
A szőlő szaporítóanyag leggyakrabban a szakszerűtlen tárolás, kezelés és a károsítókkal való fertőződés vagy elemi csapások miatt károsodik. A közvetlen vizsgálat során - főként hosszabb tárolás után - gyakran már csak a szövetbarnulás (elhalás) ténye állapítható meg, de egyes esetekben a károsodás oka is meghatározható.

A gyakoribb károsodás tünetei a következők:

Befülledés: a rügy megpuhul és belseje sárgászöld, majd barna, a vesszőn és a gyökértörzsön a kéregrész, valamint a gyökér szövetei kocsonyás állományúvá válik, majd megbarnul.

Fagykár: a fás szaporítóanyagon a zöld részek előbb kifakulnak, illetve az élő szövetek barnulnak, feketednek. A hajtás hervad (az idősebb levél márványozott), majd elszárad.

Peronoszpóra (Plasmopara viticola): a vesszőn szabálytalan alakú szürkésbarna foltok, a levélen a felszínen olajzöld foltok, a fonákon fehér penészgyep láthatók.

Lisztharmat (Uncinula necator): a vesszőn szabálytalan alakú barnáspiros foltok vannak, súlyos fertőzéskor a vessző fekete, a hajtáson fehéresszürke gombaszagú penészgyep van, amely letörölhető (az epidermisz a száron felrepedhet).

Szürkepenész (Sclerotinia fuckeliana, Botrytis cinerea): a szaporítóanyag különböző részén konidiumokból álló szürke penészgyep található, a vesszőn fehéres foltok sötétbarna szklerociumokkal.

Fakórothadás (Coniella diplodiella): a vesszőn részben vagy az egész ízközre kiterjedő barna, piknidiumoktól jellegzetesen pontozott, érdes tapintású foltok láthatók.

Botryospheria stevensii: a vessző sötétbarnára színeződik, felületén fekete piknidiumok vannak.

Gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens): a szaporítóanyagon (leggyakrabban a gyökértörzsön) különböző nagyságú karfiolszerű, heterogén szövetállományú (háncs- és faszövetek vegyesen) sejtburjánzás található, amely kezdetben világos-, majd sötétbarna színű.

A szőlő levélsodródás vírusa (Grapevine leafroll virus): az idősebb levelek a fonák felé besodródnak, durva szövetűek, törékenyek, az érközi mező halványsárga (fehér fajtákon) vagy vörös (vörös fajtákon), az erek mellett vékony zöld sáv látható.

A szőlő fertőző leromlás vírusa (Grapevine fanleaf virus): a levélen az erek legyezőszerűek, a levél széle erősen fogazott, vállöble nyitott; a vesszőn (hajtáson) kettős vagy többszörös rügy, szalagosodás, ízközben kacs és villás elágazás található.

A szőlő sárga mozaikvírusa (Grapevine yellow mosaic virus): a fiatal levélen az erek sárgák és az erek mentén mozaikszerű sárga elszíneződés van, a sárgulás a levél egy részére vagy egészére is kiterjedhet.

A szőlő érmenti szalagosodás vírusa (Grapevine vein banding virus): a főerek mentén szalagosan sárgás vagy sárgászöld elszíneződés van.

Arabisz mozaik vírus (Arabis mosaic virus): a levélerek sárgák, zöld megszakításokkal.

Hormonbázisú herbicidhatás: a levél csalánosodik (ginkgosodás), szövete durva, a levélerek fehéres színűek, a hajtások a nóduszoknál pattanva, könnyen törnek.

Vashiány: a levél erezete zöld, az érközi rész sárga vagy sárguló. A folyamat a vitorlától terjed az alsó levelek felé.

Cinkhiány: a levelek kicsik, a vállöböl nyitott, az erek és az érmenti keskeny sáv zöld, az érközi mező sárgászöld (márványozott), ívkörök rövidek.

Magnéziumhiány: az első leveleken az ér és az ér melletti sáv zöld, az érközi mező sárga (vörös fajtákon vörösödő).

Filoxéra (Viteus vitifolli): az európai fajták vékony gyökerén „gémorra” emlékeztető torzulások, a vastagabb gyökereken dudorok találhatók.

Szőlőgubacsatka (Colomerus vitis): a levél színén dudorok, a fonákon besüppedő fehéres szőrös foltok vannak.

Szőlőlevélatka (Callepitrimerus vitis): súlyos fertőzéskor a hajtás rövid szártagú, a levelek kicsik, torzultak, a felső levelek zöldek, az alsók barnulók, a szár parásodott, pontozott. Enyhébb fertőzéskor a levélen az érközi mező a szívogatás hatására kivilágosodik, áteső fényben sárgán áttetsző.

Takácsatkák (Tetranychus fajok): a levél a szivogatások hatására fakul, majd barnul (vörösödik), a fejlett atkák szabad szemmel is láthatók.

Cserebogarak: a gyökéren és a gyökértörzsön a pajorok rágása következtében szabálytalan sérülések láthatók.

9. Laboratóriumi vizsgálatok
Laboratóriumi vizsgálatot bármely érdekelt fél a károsítók meghatározására és a vegyszerszennyezettség megállapítására az MgSzH illetékes területi szervétől, a nedvességtartalom és a szénhidráttartalom vizsgálata céljából az MgSzH Központtól kérhet.
A szaporítóanyag laboratóriumi vizsgálatát hatósági ellenőrzés vagy minősítés alkalmával akkor rendelik el, ha a közvetlen vizsgálat során:
- karantén vagy veszélyes károsítóval való fertőzöttség gyanúja merül fel, és ez a tünetek alapján nem egyértelmű,
- a szaporítóanyagra káros vegyszer (például herbicid) általi károsítás gyanúja merül fel,
- a szaporítóanyag szikkadt.

10. Ellenőrző termesztés
Ellenőrző termesztést bármely érdekelt fél az MgSzH Központtól kérhet. A kitermesztést az MgSzH Központ Fajtakitermesztő Állomása (Monorierdő) végzi.